Ülünk a padokon és izzadunk. Idegenek nincsenek, csak a törzsközönség. A tántoríthatatlanok. Akik januári fagyban és márciusi hóesésben is jönnek. Összeszokott csapat. Ismerjük, tiszteljük, és mondhatom, talán szeretjük is egymást. No, és az uszodát. Megy a csevej a félhomályban. Szó szót követ, és felemlegetődik egy csinos nő. Egy formás testű. Akit, mint megtudom, többen stíröltek. De a nő leleplezte magát, hallhatóan dünnyögött - nyilvánosan. Ám, e hervasztó információ nem mindenkihez ért el. Az úszómesterek tudomására biztos nem jutott, mert egyikük, a görög szobor testű, tanácsot kért e csinos nővel kapcsolatban, mondván tervei volnának. És bátorították. Úgyhogy akcióba lendült. Mit sem sejtve odament a dünnyögőhöz és megkérdezte: Lenne kedved, majd ha már kitavaszodott találkozni velem? Mire a randevúra invitál formás nő hirtelen mozdulattal az úszómester arcába bámult és visszakérdezett: Miért nem most? A randevú nem jött össze. Azóta sem. 

Tallián Hedvig